Költözés
Posted by nallag | Filed under Uncategorized
www.nallag.blog.hu
Elköltöztem. Remélem lesznek olyanok, akik eddig olvastak és úgy döntenek, hogy ezek után is kíváncsiak a mindennapjaimra. Nem gondoltam volna, hogy ilyen hamar megcsinálják, mert csak tegnap küldtem el az e-mailt, hogy tegyék fel a régi bejegyzéseimet is. Az új blog egyébként sokkal személyesebbre sikeredett szerintem, szóval nekem most nagyon tetszik. =)
Papíron minden lehetséges
Posted by nallag | Filed under mindennapok
Nemrég írtam, hogy mennem kellett orvosszakértői bizottság elé, mert ismeretlen okból kifolyólag megvonták tőlem a magasabb családi pótlékot. Hát elmentem szépen Egerbe (mert Miskolcon már nem volt hely) utaztam másfél órát (kérdéses számomra, hogy ha olyan anyagi helyzetben lennék, hogy nem tudom megoldani az utazást, akkor mit csináltak volna- attól tartok semmit mert szarnak rá hogy mi van veled) és beültem a váróba. Ott azért bevallom átfutott az agyamon a gondolat hogy mit keresek én itt, én csak asztmás vagyok. Körülöttem több ember is ült, akik napról napra megküzdenek az életükért.
Bementem az hihetetlen komoly orvosi bizottság elé, ami pontosan egy perverz vénemberből állt, aki amint meglátott közölte, hogy vetkőzzek le derékig, meg egy aszott öregasszonyból. A nő gépiesen megkérdezte, hogy iszom-e alkoholt, dohányzom-e, és hogy mit szedek meg ki az orvosom ( ezek mellékesen mind rajtavoltak a papíromon, amit előzőleg beadtam és basztak átnézni). Aztán meghallgatott az orvos, megmérte a vérnyomásomat majd közölte hogy mehetek.
Ma jött meg a levél. És itt a lényeg: statisztikákon keresztül gyönyörűen levezették, hogy én tulajdonképpen nem is vagyok asztmás, meg az egészségkárosodásom amúgy sem éri el az 50%ot (egyébként de, de mindegy). Szóval sajnálatos módon, ezért nem kapom meg. Ami először beugrott mikor olvastam, nem egészen publikus. Fellebbezni fogunk, de nem hiszem, hogy lesz eredménye. Nem is ezen vagyok kiakadva, mert belátom én, hogy más jobban “megérdemli” azt a pénzt, bár az lenne a legjobb, ha nem is lenne szükség arra, hogy ilyeneket osztogassanak. Engem az idegesít, hogy nem érdekli őket semmi, azt hoznak ki az egészből, amit ők akarnak. Világosan le van írva minden a papírjaimra, akkor ne magyarázzák már meg nekem, hogy én nem vagyok asztmás, mit kerestem én ott egyáltalán. MERT, 2010. július 16.-ig valóban asztmás voltam, ezt ők is beismerik, hogy rosszak voltak a leleteim. DE, még aznap betöltöttem a 18. életévemet, ÉS, onnantól kezdve az egészségkárosodásom nem haladja meg az 50%-ot. =) Ezt szépen megoldották, gratulálok nekik.
Lényeg a lényeg:
Tulajdonképpen egy nap alatt kigyógyultam az amúgy gyógyíthatatlan asztmából, csak azzal, hogy nagykorú lettem. =)
Legalábbis papíron. =D
Na ez a művészet.
Zajlik az élet
Posted by nallag | Filed under mindennapok
Rosszul működöm. Eddig is sejtettem, de most már biztos. Három hétig napi másfél órákat alszom, nonstop pörgök, pakolok, tanulok, szervezkedem, majd a következő három hétben napi 15-18(!!!!) órákat alszom és amikor felvagyok akkor is hulla fáradtnak érzem magam. Most éppen ezt az időszakot élem.
Aprólovat utoljára szombaton láttam, és eldöntöttem, hogy én holnap kimegyek hozzá mindenképpen. Csak egyedül nem szeretnék, így majd kerítek valakit aki hajlandó lesz eljönni velem és hallgatni, ahogy áradozom Lunáról. =D Nem könnyű ez, de majd valaki hátha elvisel.
Szóval élek és virulok csak éppen időm nincs semmire. Tanulásból ugyan ez a hét lazább, külön programokból viszont elé sok van. Ezen kívül folyamatosan tele van a fejem gondolatokkal.
Na meg a szokásos családi kötelezettségekről, segítésről nem is beszélve. Legalább most vitázni nincs időnk.
Valójában olyan szintre fejlesztettem a fáradtságomat, hogy nincs erőm semmire. Nem akarok lázadni, veszekedni, pattogni, amit pedig elég gyakran szoktam. Egyszerűen csak megcsinálom, amit mindenképpen meg kell csinálni, és ennyi. Utána pedig fekszem az ágyban és nézek ki a fejemből.
El akartam költöztetni a blogomat a blog.hu-ra hogy nagyobb olvasóközönségem legyen, és, hogy ne csak úgy a semmibe írogassak, mert egy darab kommentet nem szoktam kapni, és néha azért jól esne látni, hogy mások hogyan vélekednek egy-egy dologról. De mivel komplikált a költözés és még mindig dolgozom a kinézeten, ezért halasztottam. Nameg nagyon szeretem ezt a blogot. Hozzám nőtt =D
Valamit akartam még… nemmegy ma nekem a logikus gondolatvezetés. =)
Jöhetne már a kajám is mert éhenhalok.
=(
Posted by nallag | Filed under mindennapok
2004. december 3. péntek délelőtt 10 óra.
Tisztán emlékszem.
Még a mai napig. Nehéz ezt teljességgel feldolgozni.
Még mindig hiányzik és nincs nap hogy ne gondolnék rá.
2010. december 3. péntek: szalagavató.
happy birthday
Posted by nallag | Filed under mindennapok
Ma hat éves az én egyetlen pufilufim *.*
Ismertebb nevén Folti. =)
Szóval most minden kedves olvasóm képzeletben küld neki egy puszit és egy nagyölelést. =D
Mert kell egy hely
Posted by nallag | Filed under lovak, mindennapok
Ahová elbújhatsz ha felgyülemlettek a fejed felett a sötét fellegek.
Ahová elmenekülhetsz a világ zaja elől.
Ahol nyugalom és csend van.
Ahol bármeddig gondolkozhatsz.
Ahol senki nem játszik szerepet.
Napról napra jobban <3
Ő pedig a legújabb szerelmem. =D
Vélemény
Posted by nallag | Filed under mindennapok
Én tisztában vagyok vele, hogy nem vagyok egyszerű eset.
Sőt, elég nehéz vagyok. Még néha saját magamnak is sok vagyok. Hajlamos vagyok sértődni, bunkózni, beszólogatni, mindenről van véleményem és ezt mindig meg is osztom a másikkal ha tetszik neki ha nem. Néha túl őszinte is vagyok, olykor meg csöndben ülök. Egyik pillanatban még vidám vagyok, a másikban már képes vagyok felrobbanni a dühtől. Néha én is - mint mindenki más - túl komolyan veszem magam, máskor pedig semmi sem érdekel.
Mégis, vannak akik így szeretnek.
Vannak emberek akik kiállnak mellettem, akiket bármikor felhívhatok. Akiknek elég egy smst küldeni, hogy “bajvan, mikor tudunk beszélni?” és egy órán belül már jön és kérdezi, hogy mi történt. Akiket tényleg érdekel mi van velem. Akik szívesen beszélnek velem, akik megosztanak velem dolgokat, mert megbíznak bennem, akik igaz barátként tekintenek rám.
Ugyanakkor minden rossz tulajdonságom ellenére abszolút nem vagyok rossz ember.
Úgy gondolom nem jelent nyűgöt ha velem kell lenni, nem megyek mások agyára, toleráns is vagyok egy bizonyos szintig. Nem hinném, hogy az a típus vagyok, akit csak úgy minden további következmény nélkül be lehetne kategorizálni. Pedig van, aki ezt megtette. Abszolút nem tartom magam gyerekesnek ill. gyereknek. Nem vagyok másokra utalva, el tudom intézni egyedül is a dolgaimat, megállom a helyem az életben.
Mégis, van akinek ez nem elég.
Sajnálom. Nekem ez az egész valami nem jelent/jelentett annyit, hogy gyökeresen megváltozzak. Hiába, nem ragaszkodom az emberekhez, éppen azért, mert nem mindenki tudja megtalálni velem a közös hangot. Bár úgy tűnt hosszú időn át, hogy azon kevesek közé tartozik, idővel kiderült, hogy ez mégsem így van. Tegnap pedig végleg eldőlt.
Ettől függetlenül az élet megy tovább.
Egyáltalán nem gondoltam, hogy engem három szóval így meg lehet bántani, de sikerült bebizonyítani. Viszont ez nem változtat semmin, csak erősebb leszek, és mégjobban értékelem az engem körülvevő embereket, akikre tényleg számíthatok. Nem fogom depresszív bejegyzések sorát írogatni, mert csak mélyebbre rántanám magam. Ez a tegnap is kellett ahhoz, hogy ma így tudjak gondolkozni. Az a három szó minden vele kapcsolatos érzelmet kiírtott belőlem.
Nekem ez nem kell.
Vagy elfogad olyannak, amilyen vagyok, vagy kiszáll az életemből. Köztes “maradjunk barátok” vagy “azért még bulizzunk majd a jövőben” megoldás NINCS.
pont
Posted by nallag | Filed under mindennapok
Üres.
Kibaszottul üres.
.::Hogyan tovább?::.
♥
Posted by nallag | Filed under mindennapok
Memories II.
Posted by nallag | Filed under mindennapok
HIDD EL, ÉN OLYAN HÁLÁS VAGYOK… -október 18, 2009, 16:27
… a Sorsnak, hogy minket összehozott, és megmutatta a lényeget: vannak még igazi seggfejek!
GYAPJASLEPKE. - október 19, 2009, 19:57
úgyúgy, bánts meg nyugodtan, nezavartasdmagad. folytasdcsak. legyél undok. mértkell ezt csinálni? hogy lehetsz ilyen?
hát én már komolyan mondom ez nevetséges. tegnap lebasz, hogy ne írjak neki sms-t, mert felidegesítem. ma csend, rám se ír már msnen én meg ugyan nem fogok.
AMELYIK ROSSZUL VAN AZ VAGYOK ÉN - október 20, 2009, 21:07
a kurva életbe. annyi mindent elvárnak tőlem, én meg olyan keveset, akkor miért nem lehet legalább azt a kicsit teljesíteni??
nem értem magam, csak három szót kellene mondanom: seggfej vagy, takarodj.
EGY TÖRTÉNET MELYNEK A VÉGÉT NEM LÁTOM - október 22, 2009, 20:39
unom már a megunt barátnő szerepét is. be van tervezve egy darab találka a szünetre. vagy ennek most talán örülnöm kéne? már csak keserűséggel tudok erre gondolni. és dögöljön meg az összes bordórönó, amit ma meg tegnap láttam.
TÖKÉLETES - október 23, 2009, 20:30
” Elfordítottam a fejemet és kinéztem a tisztásra. Úgy tűnt, bármerre nézek, valaki azt mondja, változzak meg. Kristy kinyújtotta a kezét, és az enyémre tette, s addig nem vette el, míg fel nem pillantottam rá.
- Nem piszkálni akartalak.
- Nem?
Fejét rázta.
- Figyu! Mindketten tudjuk Macy, hogy az élet rövid. Túl rövid ahhoz, hogy egyetlen másodpercig is olyasvalakire pazarold, aki nem becsül meg, nem értékel. “
/Sarah Dessen: Tökéletes /
A költözés valójában már folyamatban...
detényleg...